A mezőhegyesi Ménesbirtoknak - a Száraz-ér kivételével - természetes folyóvize nem volt. A hatalmas állatállomány számára ásott kutakkal pótolták a vizet.

A kutak helyét a régi térképeken gémeskutak rajzával jelölték. Ezek a kutak sem mennyiségileg, sem minőségileg nem adtak megfelelő vizet, szükségessé vált fúrt kutak létesítése.

Ezt a munkát csövek lesüllyesztésével kezdték meg. Mélységük átlagosan 40 méter volt, és 13-15 C hőmérsékletű vizet adtak. A víz nem emelkedett a talajfelszín fölé, ezért szivattyúkat alkalmaztak.
Járgánynak nevezték a szivattyús kutak hajtására alkalmazott berendezést, melyet elébe mfogott ló vagy szamár körbe járva húzott.

A szivattyús kutak vize minőségileg is jobb volt az ásott kutakénál. Egy-egy kút fúratása 600-1000 koronába került. 1917-ben 144 ásott és 126 fúrt kút volt a Ménesbirtok területén.

Többszöri kísérletezés után 1886-ban sikeres lett az első mélyfúrás a régi Jankovich parkban. Ez az első artézi kút, a víztorony kútja, melynek mélysége 500 méter. A mélyfúrás során metángáz is feltört, melyet felfogva világítási célra használtak. 52 utcai gázlámpát táplált elegendő gázzal, és a víztorony 20 lóerős motorját is hajtotta.

A kút eredeti vízhozama 86,5 liter volt percenként és 35 liter földgáz, melynek mennyisége később csökkent. A villanyvilágítás bevezetésével a gázvilágítás megszűnt. A gázt a kút vizének a toronyba történő felszivattyúzására használják mind a mai napig.

A víztorony és a szivattyúház eklektikus stílusban épült 1904-ben. Az épület tartályháza fagerendavázas, kívülről faburkolatú. A vakolat és a nyerstégla kombinációja szép összhatást mutat.
1900 és 1906 között három újabb artézi kutat fúrtak, melyeket a ménes, a cukorgyár és a vasút használt.
A víztorony építésével egyidőben megépült a vízvezeték-hálózat is. 1936-ban az ivó- és itatóvízzel való ellátást 4 artézi, 130 fúrt és 500 ásott kút szolgálta.

Az utóbbi két képért és a szövegért köszönet Zomborácz Tibornak!