mail: 
Lánczi András 
viztorony@viztorony.hu 
Győr - ipari víztorony
Fotó: András 2002
Fotó: András 2002
Fotó: Novák Zsuzsy
Fotó: András 2002
Fotó: András 2002
Fotó: András 2002
Fotó: Győr-Online

Emléktábla avatás
2003. június 10.

Balról Sipőcz Ernő a Pannon-Víz Rt. Elnök vezérigazatója,
Jobbról Eredics Imre, Győr alpolgármestere



120 évvel ezelőtt, Magyarországon a második városban építették ki a vezetékes vízellátást Győrben. A lakosság a kolerajárvány idején is egészséges ivóvízhez jutott.

Erre emlékeztek a vízügyesek kedden, amikor Eredics Imre, alpolgármester felavatta azt az emléktáblát, amelyet a 120 éve működő víztorony oldalán helyeztek el.

1883 tavaszán Győrben is megteremtették az egészséges ívóvízhez jutás feltételeit. Azóta számunkra természetes dologgá vált, ha szomjasak vagyunk, csak kinyitjuk a csapot, és iható víz folyik. Ez nem volt mindig így. Kezdetben a Budai úti víztorony látta el a lakosságot. Ez a mű immár 120 éve áll a győriek szolgálatában igaz, ma már nem lakossági, hanem ipari feladatokat lát el.

Világszerte ünneplik a Vezetékes Víz Világnapját, ez alkalomból emléktáblát helyeztek el a víztornyon a 120-ik évforduló napján. A Pannon Víz Rt üzemeltetésében működő építmény előtt Eredics Imre, alpolgármester emlékezett meg az építőkről, és mindazokról akik lehetővé tették a jó minőségű víz széleskörű fogyasztását.

Forrás: Tóth László nagylelkűsége :o)

Mint mondta, a víz nagy kincs, ezért fontos a megfelelő vízgazdálkodás, és a modern technológia. Ezután az alpolgármester és Sipőcz Ernő, vezérigazgató közösen leplezték le az emléktáblát.

A világnap alkalmából a Városházán délelőtt előadások kezdődtek a témában.

Papp Zsolt
Fotó: Győr-Online

Fotó: András 2002
Az 1883. augusztus 7.-és 1884. június 15. közt megépített, 1986. évben jelenlegi állapotában felújított -Győr város vízellátását szolgáló víztorony jelentős mérnöki létesítmény. Az emléktábla méltón örökíti meg a hajdani alkotók Koller János építőmester, Hets testvérek tetőfedő és burkoló mesterek
műszaki rátermettségét, szakmai hozzáértését. A téglaszerkezetű víztorony, és a ráültetett deszkaburkolatú víztartó tartály, mint víztorony együttes városképi értékké vált. Megőrzése érdekében jellegzetessége, hagyományos megjelenése miatt Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése 4/2001.(XI.15.)számú határozatával helyi védelem alá helyezte.
2002. október
Fotó: András 2002
Víztoronytárlat címmel kiállítást rendezett a győri Korszakváltó művészeti csoport. Az alkotók egy negyven méter magas, használaton kívüli víztornyot választottak a művészeti bemutatóra. A fenti képen Malasits Zsolt Trombitás című alkotását szerelik fel a tűzoltók. (MTI)

Forrás: Népszabadság 2003.05.27.

...a város leges-legelső tornya volt...
- üzeni Somfai Attila! :o)


Forrás: pannon-viz.hu
Fotó: tupolev 2001
Fotó: MTI - Matusz Károly
Jelképpé válhat a víztorony
Az első víztornya volt Győrnek, s bár egyre csökkenő kapacitással, de ma is működik. Két éve védelem alatt áll, s rövidesen felújítva válik jelképpé Gyárvárosban.


Van, ami elmúlik, s van, ami marad: Győrben a Belváros és Gyárváros határán lassan eltűnnek a vagongyári épületek, hogy helyükön üzletközpont épüljön, a sarkon viszont marad a víztorony, mi több, az új tulajdonosok jelképüknek szeretnék, reklámjaikban ezzel különböztetve meg a győri Árkádot a többitől.

Védelem alatt áll
Maga a torony finoman szólva nem igazán szép, ám mégis oka van, hogy 2002-ben a város közgyűlése – emléktáblán is megörökítve – helyi egyedi védelem alá helyezte. Ez ugyanis Győr első víztornya és még ma is működik. Igaz, már csupán ipari vizet szolgáltat, s a folyamatosan csökkenő igények miatt abból is egyre kevesebbet – múltja azonban feltétlenül megérdemli a megbecsülést. A toronyőrként ismert Lánczi András, az ország víztornyainak megszállott feltérképezője legalább ezen nem kesereghet internetes honlapján.

Győrnek ma már öt víztornya van, a legújabb Szabadhegyen nemrégiben készült el, igazi modern építmény, úgy tervezték, hogy kilátóként is működhessen majd.

Lajt helyett vezetéket
Győr első víztornyának története azzal kezdődött, hogy a város tanácsa 1882 júliusában elutasította a „vizes talyigások" kérelmét, miszerint kézi szivattyúval, csővezetéken emelnék ki a Dunából a vizet, amit lajtokban eljuttatnak a lakossághoz, mert a partról merített víz minősége sokat romlott. A városi tanács bizottsága azért mondott nemet a kérésre, mert bízott benne, hogy sikeres lesz a „nagyvízvezeték" építésére indított mozgalom.

A győri vízmű történetéből tudjuk, az 1703. évi telekkönyvi adatok szerint a város területén 120 ásott kutat tartottak nyilván. Későbbről pontos adatok nincsenek, de száz évvel ezelőtt a kutak száma 160–180 lehetett. A lakosság ellátásában nagy szerepet játszottak a „vizes talyigások", akik állandóan járták a várost, hogy a folyókból töltött tartályaikból ivásra, főzésre, mosásra alkalmas vizet adjanak el.

A döntés után gyorsan
A vízvezetéki mozgalomban kiemelkedő szerepet játszott Bierbauer Lipót bencés tanár, aki naplójában is rögzítette nem kevesebb, mint kilenc év vesződségeit. Végül is 1883 júniusában alakult meg a Győri Vízvezeték Rt., igazgatósága augusztusban már ki is adta az építési megbízásokat. A vízvezetéki művet kevesebb mint egy év múlva ceremónia nélkül üzembe helyezték, egy hónap elteltével már 230 ház volt a hálózatra kötve.
A vezetékes ivóvíz-szolgáltatás annyira megtetszett a lakosságnak, hogy az addigi (személyenként napi 60 liter) víz többszörösét, 170 litert „pocsékolt".

A rendszerhez víztorony is tartozott, ezt Koller János helyi építőmester mint legolcsóbb ajánlattevő építette, a víztorony faburkolatát és tetőfedését a Hets testvérek győri cége készítette. Eredetileg a tartályrész is szögletes volt, akár maga a toronyépület, ám a víz többször is szétnyomta, így kapta ma is látható formáját.

Forrás: Xantus János Múzeum gyűjteménye


Ráfér a csinosítás
A torony, mint említettük, helyi védettséget élvez, városképi megfontolásból reklámok nem helyezhetők el rajta, noha sok cég jó pénzért megvenné ezt a nagy, kiemelkedő felületet. Az Árkád építői megkeresték az üzemeltető vízművet: jelképnek szeretnék a leendő üzletközpont melletti víztornyot használni, reklámjaikban, céges papírjaikon stb. megkülönböztetésként feltüntetni a torony rajzát, képét. Ezért anyagi áldozatokra is (információink szerint legalább 10 millió forint körüli összegre) hajlandók, ebből a pénzből ki lehetne csinosítani a tornyot. A város részéről ennek így nincs is akadálya, ha az építőcég, az ECE megszerzi az engedélyeket. Szó lehet még a szerződésben arról, hogy a céget elővásárlási jog illeti meg, ha a város egykoron úgy gondolná, nem tartja tulajdonában a gyárvárosi víztornyot.

J. F.
2004-01-20
Kisalföld Online

Főoldal | Lap teteje