A régi víztorony

Szombathely lélekszáma a XIX. század utolsó évtizedeiben rohamosan gyarapodott. A kezdetleges szennyvízcsatornázás és az ivóvízvezetékek teljes hiánya bénítóan hatott a város további fejlődésre. 1895-ben, Éhen Gyula polgármesterré választásával kezdődött meg Szombathely modern várossá alakítása.

A vízvezeték kiépítését célzó polgármesteri indítványt, hosszas vita után 1898. március 29-én határozatban hagyták jóvá a képviselők. A megvalósításra kiírt pályázatot a budapesti székhelyű Szivattyú- és Gépgyár nyerte el a vele közösen induló Szombathely Város Általános Csatornázási Vállalat társaságában.

A nagy lendülettel elkezdett építési munkáknak köszönhetően jött létre a vízgyűjtő galéria, a szivattyútelep, a csőhálózat és az 500 köbméteres víztorony.

Ez utóbbi - a Szent István park felett ma is látható - objektum Kolbenheyer Viktor tervei alapján készült 1898. július 1. és november 30. között, romantikus stílusban.

A megépített rendszer hosszú éveken keresztül jól funkcionált, de a megnövekedett igények miatt 1925 nyarára a vízhiány kritikussá vált. Ez tette szükségessé a vízmű-bővítést, mely Becsey Antal kormány-főtanácsos, gépészmérnök tervei alapján az 1927-1928-as években készült el.

A víz város felé továbbítására és elosztására új öntöttvas csőhálózatot fektettek le, melynek végpontján új 800 köbméter tárolókapacitású vasbeton víztornyot építettek (ez a mai KRESZ-parkbeli torony), melynek túlfolyószintjét összeszintezték a meglévő magastározóval.

Toronytörténet

Sokunk számára nagy öröm, hogy Szombathely legszebb részén, a Szent István-park dombján 1898-ban épült impozáns, régi víztorony közel fél évszázados zártsága után, alkalmanként fogadhatja a város panorámájában gyönyörködni vágyó, a várost szerető érdeklődőket.

A Vas Népe június 5-ei számában megjelent Milyen állapotban van a régi víztorony című írás néhány mondatát - a történelmi hűség kedvéért szeretném pontosítani. Feltételezem, csupán téves elírás lehetett, hogy a víztornyot az I. vi1ágháború idején bombatámadás érte.

Ismeretes, hogy a város nagy részét megsemmisítő bombatámadások a II. világháború végén voltak. A Szent István-parkot 1945. március 27-én este valóban megbombázták, öt repülőgépről ledobott légiaknával.

De a csodával határos módon a víztorony nem sérült meg. Sőt, teljes épségéhen megmaradt a KIOSZK impozáns faépülete és az előtte álló elegáns, kerámia szökőkút is.

Sajnos, a háborút követő "békés" éveket ezek az építmények már nem vészelték át. Az '50-es évek elején - nem tudni, vajon mi okból - lebontották a víztoronyhoz harmonikusan illő kúp alakú tetőszerkezetét, és közvetlenül a tető alatt, körülbelül három emelet magasságában lévő fából készült, üvegezett, zárt erkélyt.

Azóta áll így, megszégyenülten, elcsúfítva, lefejezve, az akkori korszak ízlésének bizonyítékaként, máig teljesen elhanyagoltan. Miközben vele együtt pusztult el a teljesen ép és működő szökőkút, melynek a medencéjét betemették.

A gyújtogatás áldozata lett az elegáns és hangulatos KIOSZK épülete, melynek helyén 1959-ig orosz katonai üzemanyagraktár és garázsépületek voltak. A mai Szombathely nem büszkélkedhet sok ipari műemlékkel, ezért a régi víztorony megérdemelné a megbecsülést, hogy eredeti szépségében helyreállítva, díszítse városunkat.

Nem nézhettük meg belülről

Örömmel olvastam, hogy november 18-án az MMIK szervezésében belülről is megtekinthető lesz a víztorony. Videokamerát is szereztünk, programokat mondtunk le a ritka lehetőség miatt. Ám a megadott 14 órakor csak a rozsdás lakat fogadott bennünket. Legalább egy kis táblán elnézést kérhettek volna.

A másik tornyot nézhették meg

A Vas Népe december 12-i számában Semei Ferenc arról írt, hogy nem tekinthette meg a víztornyot az MMIK által közölt időben. Az MMIK népszerű Szombathelyi séták rendezvénysorozatában november 18-án a Szent István parkban lévő, 1898-ban épített víztorony díjmentes látogatását szervezte, erről tájékoztatta az érdeklődőket plakátjain, szórólapjain és képeslapján is.

Rendezvényünket több száz érdeklődő kísérte figyelemmel, és teljesült régi vágyuk, hogy belülről is metekinthették az immár százéves épületet.

Örültünk volna, ha Semei Ferenc nem a Vas Népén keresztül tájékoztat minket saját tévedéséről. Az MMIK munkatársai mindenkor szívesen állnak az érdeklődők rendelkezésére.

Kérjük, hogy rendezvényünkről érdeklődjenek az Információ-szolgálatnál, észrevételeiket, javaslataikat pedig az intézmény vezetői várják.

Kilencvennégy lépcső a szép panorámáért

Tegnap egy napra ismét kinyitotta a Vasivíz Rt. a város legrégebbi víztornyának kapuját. Nem bánták meg, akik tegnap vették a fáradságot és felkapaszkodtak az öreg víztorony tetejére, mert csodálatos panoráma nyílt előttük a városra.

Idén először a víz világnapján nyitották ki a nagyközönség előtt a Szent István-park melletti dombon álló tornyot, s a nagy sikerre való tekintettel a Vasivíz Részvénytársaság úgy döntött, ezentúl többször kinyitják az épületet - tájékoztatott Zsebók Györgyi, az rt. pr-munkatársa.

Eladó a szombathelyi víztorony
Szerepet cserél a város látványos ipari műemléke

A víz világnapján a nagyközönség előtt is megnyílt az az öreg víztorony, amelyet még 1898-ban építettek a vasi megyeszékhelyen, hogy 500 köbméteres tartályában tároljanak vizet a kapitalizálódó város számára.

Ma már főként csak ipari műemlék ez a tengerszint feletti 231 méteres magasságban felépített monstrum, ám talán nemsokára más, célokra is hasznosíthatóvá válik, hiszen úgy hírlik, értékesítené a Vasivíz Rt. a tulajdonában lévő létesítményt.

El lehet játszani a gondolattal, hogy kinek, miért éri meg egy ilyen beton és téglaépítményt vásárolni, de az biztos, hogy a város nyugati peremén, egy magaslaton lévő teraszos, csigalépcsős ház tetejéről olyan csodálatos a panoráma, hogy azonnal beindulhat a fantázia a 104 lépcsőfok megmászása után.

Nem véletlenül ekkora az érdeklődés az épület iránt, hiszen volt olyan nap is, amikor a környékbeli településekről kétezren is gyönyörködtek a város szépségében a torony tetejéről.

Falazott, föld alatti csatornákon érkezett a forrásvíz a mai Bagolyvár környékén épített tárolókba, ahonnan kőagyag csöveken keresztül jutott el a háztartásokba.

A várost azonban 456-ban földrengés pusztította el, és a következő vízvezetékrendszert csak 1898-ban építtette Éhen Gyula polgármester, a modernizáció első jelentős képviselője. Így lett elengedhetetlen tartozéka az új vízvezetékrendszernek a ma már használaton kívüli torony is.

Ennek a tanulságos történetnek a tárgyi emlékeit bárki megtekintheti a szombathelyi vízmű Váci utcai Északi gépházának épületében is, ahol bár már csak ipari vizet szolgáltatnak, ám az egykori és mai rendszert afféle működő kiállításon tárják az érdeklődők elé, a római kortól napjainkig.

A kiállítás csak időszakosan tart nyitva, ezért a megtekintéséhez érdemes az időpontot egyeztetni a Vasivíz Rt. telefonszámain.