„Kedves Blogom!”
(Forrás: JOY Szerző: Oravecz Éva Csilla)
Más naplójába beleolvasni a legnagyobb bunkóság. Az új divat szerint viszont a lányok önként verik le a lakatot füzeteikről, hogy az interneten publikálják legtitkoltabb félelmeiket és vágyaikat. És ki tudja, a sok Bridget Jones és Terézanyu közt talán akad majd egy Sylvia Plath is…
Titkok és hazugságok?
A naplónkba a titkainkat írjuk, azt, amit még a hozzánk legközelebb állókkal sem osztunk meg. Aztán mégis előfordul, hogy „véletlenül” az ágyunkon hagyjuk, hoppá retikül, annál az oldalnál nyitva, amin üzenetet küldünk a pasinknak… Vagy az örökkévalóságra játszunk, és azért írjuk, mert bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb, de híresek leszünk… A „nyilvános napló” csak első hallásra tűnik ostobaságnak.
„Mindig is írtam naplót. Írtam kamasz koromban, aztán az esküvőm előkészületeiről, a korfui nászútról is. És amikor ott álltam, hogy minden, amit a naplómban írtam, önámítás volt, nem tudtam folytatni. Amikor elköltöztem a férjemtől, befejeztem azt a naplót. Váltanom kellett valami egészen másra. Kicsit később pedig találkoztam a bloggal. Júliusban múlt egy éve, hogy elkezdtem írni a Végtelen sikítást, amit magamnak írok, de cseppet sem zavar, hogy a neten bárki elolvashatja. Igyekszem úgy élni, hogy életem minden pillanata vállalható legyen.” Ezek Myreille szavai, aki népszerű internetes naplóját a http://myreille.blogspot.com címen vezeti.
A „log” angolul naplóbejegyzést jelent, „weblog”-nak vagy röviden „blog”-nak pedig azt az internetes oldalt nevezik, ahol a szerző dátummal ellátva rögzíti gondolatait és érzéseit. Napló, de annál sokkal több. Myreille szerint akkora a különbség, mint a színes és a fekete-fehér tévé között.
A weblog egyszerre napló és levél, önéletrajz, útleírás, társkereső hirdetés, önreklám, home videó, filmkritika, koncertbeszámoló, olvasónapló, fotóalbum és kiollózott cikkek gyűjteménye. Van rajta e-mail cím, ahol az olvasó kommentálhatja a naplóíró bejegyzéseit, és linkek a barátok, ismerősök blogjaihoz.
Vezess on-line naplót!
Ahhoz, hogy saját naplód legyen az interneten, semmilyen különösebb programozói ismeretre nincs szükséged. Nem kell mást tenned, mint:
ü Jelentkezz be a www.blogger.com oldalon, és adj nevet a naplódnak.
ü Dönts el, hogy nyilvános vagy zártkörű naplót szeretnél írni.
ü Válaszd ki a sablonok közül, amelyik legjobban tetszik, és formáld saját képedre.
ü Írd be az aznapi bejegyzést, majd nyomd meg a publikálás gombot. Blogod ekkor megjelenik a http://naplónév.blogspot.com címen, és innentől kedved szerint frissítheted és szerkesztheted.
Hallasd a hangod!
Minden embernek számtalan arca van, s ezek közül csak egy, amelyet mások „élőben” megismernek. A leveleiben is mindenki más, mint személyesen, mert mindannyiunknak van egy önálló, „szöveges identitása”. Van, aki a naplójában megjelenő énjét valódibbnak érzi, mint amivel a külvilágban szerepel, és könnyebben nyílik meg írásban, mint szóban.
A blogodban, hogy ha akarod, egész más képet mutathatsz magadról a világnak, mint amilyennek a környezeted megismert. Minden arcod te vagy, és te döntesz, melyiket szeretnéd erősíteni. Itt csak azt mondod el, amit akarsz és elrejtheted, amitől szíved szerint az off-line világban is megszabadulnál. Lehet, hogy most kiderül: van benned valami, ami eddig a világ, de még magad előtt is rejtve volt.
A publikus napló előnye, hogy írásban könnyebb kézben tartani a képet, amelyet magadról rajzolsz, s így tudatosabban befolyásolhatod mások rólad kialakult véleményét, mint a hétköznapi kommunikáció során. A blogban szinte minden fegyveredtől meg vagy fosztva, amelyet eddig benyomáskeltésre használtál: nincs öltözködés, frizura, testbeszéd, hangsúly, mimika. Itt csak a szavaiddal tudsz hatást gyakorolni, és nem az határoz meg, hogy milyen termékeket vásárolsz. Fogyasztóból észrevétlen alkotóvá lehetsz.
Amikor a naplódban szavakká formálod gondolataidat, a személyisgédet próbálod megalkotni. Az ugyanis, hogy milyen az ember valódi énje, sokkal hullámzóbb és dinamikusabb, mint hinnénk. Korábban nem voltál biztos magadban? Itt összeszeded a gondolataidat és rájössz, mit érzel valójában. Mindenki szereti hallgatni a saját hangját: „Ezt gondolom a klónozásról, és ezt ettem ma ebédre. Tessék, olvassátok.”
Keveseknek adatik meg, hogy könyvet jelentessenek meg, az internet azonban mindenkinek megadja az esélyt, hogy nyomot hagyjon maga után. Igen, sok oldal banális, bénán összerakott vagy egyenesen bizarr. Sok olyan webnapló van, amely a kívülállók számára unalmas vagy idegesítő, a legtöbbnek nincs különösebb mondandója, nem tesz hozzá semmi eredetit a világhoz – és, akkor mi van? A fontos, hogy mindenki hallathatja a hangját. Nagyképűsködhet, nyavalyoghat, álmodozhat, csacsoghat, és ebben senki nem akadályozhatja meg. Néhány naplóíró már zavarbaejtően őszinte – de ha akarja, ezt is megteheti.
Miközben keresed a saját hangod, valahol majd csak megtalálod önmagad. A blog segíthet azzá válni, amivé lenni szeretnél.
Ha rágyúrtál a neten, hogy szavakba öntsd és vállald gondolataidat egy publikum előtt, könnyebb lesz kiállni magadért a gépen túli világban is. Ha leírod, mi jár a fejedben, megszokod, hogy ne várj többé arra, mások fogalmazzák meg előbb véleményüket, s te hozzájuk igazítsd a sajátod. Egyre magabiztosabban írsz arról, mit gondolsz magadról és a világról, és lehet, hogy az olvasóktól érkező visszajelzéseken felbátorodva egy nap megpróbálsz valami hosszabbat is írni… Pedig erről a blog előtti időkben nem is álmodoztál.
A blogban az is szép, hogy mindig az van benne felül, ami ma vagy. Felülírhatod a tegnapi gondolataidat. Az archívumból visszakereshető, mit gondoltál egy éve ugyanerről, de jogod van hozzá, hogy megváltoztasd a véleményedet. Jogod van hozzá, hogy változz.
„Én a blogot tudatosan használom arra, hogy másoknak üzenjek – meséli Zsaklin, a http://zsaklin.blogspot.com szerzője. – Nálam minden beírásnak címzettje és ritmusa van. Hogy mikor szól az érzésekről, és mikor a cserebogarakról. Nincsenek benne véletlen elszólások, ez az én kisközösségi újságom, és mint ilyen, a publikálás előtt sok szűrőn keresztülmegy. Mintha megnézné a szerkesztő, az olvasószerkesztő és a korrektor is. ”
Találd meg magad a blogodban!
A webes napló nem azoknak a terepe, akik más személy bőrébe szeretnének bújni. A bloggerek önmagukat keresik, de közben fél szemük a számlálón: vajon hányan kíváncsiak az általuk írt valóságshow-ra? A naplóikban pedig annyira őszinték, amennyire életük ezen szakaszában képesek.
„anyukám ma bojkottálta a barátok köztöt, mondván, hogy ahányszor robit meg misit mutatják, mindig ugyanazon nyafognak, és már uncsi. egész pontosan robi nyafog misinek, hogy már nem akar többet várni, legyen már valami. Ha tudná, hogy nekem ugyanilyen problémáim vannak… de nem tudja.” – írja pumpkin, aki a http://pumpkin.blogspot.com -on egy leszbikus kapcsolat kétségeit tárja fel olvasói előtt.
A pszichológusok „ventillálás”-nak nevezik, amikor egy megnyilatkozás célja csak a feszültségoldás, az érzelmek beterelése egy lefolyóba. Aki kiönti a szívét a barátainak vagy naplót ír, az attól még ugyanazokat a hibákat követheti el újra és újra, de a szinten tartásban, a komolyabb megbetegedések elkerülésében elengedhetetlen, hogy beszéljünk arról, ami bánt.
Ha más naplóját olvasod, leküzdhetetlen vágyat érzel, hogy fenéken rúgd a szerzőt a lelki maszturbáció közben és bekiabálj neki: gyerünk, csináld már, kezdj el élni! Minden blog valahol mélyen Csehov Három nővérét plagizálja: „Csütörtök, 8:30 Moszkvába vágyom, és mivel nincs semmi akadálya, hogy menjek, hát maradok.”
Blogvilág
Aki bloggolni kezd, azért teszi, mert nem érzi jól magát a közegben, ahol él. Magányos, s így nem mondhatja el senkinek, amit elmond inkább mindenkinek. A blogos univerzumban szerzett tapasztalatai pedig megváltoztatják a mindennapi életét.
Pár hét után ugyanis a bloggernek stabil olvasóközönsége alakul ki, akik nem ismerik az arcát, nem tudják a nevét, de ennél sokkal mélyebb dolgokat tudnak róla, s akiket egyedül a gondolataival és érzéseivel fogott meg. Ezek az emberek minden nap belesnek egy pillantásra az életébe, s ami a legfontosabb: e-mailjeikkel energiát töltenek belé. Ha rossz kedve van, felvidítják, ha beteg, jobbulást kívánnak neki.
Amikor blogokat kezdesz olvasni, az ugyanolyan, mint amikor barátokat keresel. Először csak szétnézel a környéken, be-benézel ide-oda, haverkodsz, lógsz egy ideig ezzel-azzal, majd továbbállsz. Aztán egy idő után megállapodsz néhánynál, végig se gondolva, miért őket választottad, de kikötsz mellettük, és hanyagolod a többieket. Barátokra találtál.
Blogos etikett
Ha blogot kezdesz írni, gondold végig, mibe vágsz: potenciális olvasótáborod (kis túlzással) az egész világ. A főnököd ugyanúgy beleakadhat, mint a beosztottad, a volt pasid vagy a leendő pasid, az apád vagy a gyóntató atyád. Óvatosan haladj: hozzátenni mindig hozzá tudsz, de elvenni belőle már nem. Hozzá kell szoknod, hogy amit leírtál, az itt bármikor, bárki által visszaolvasható.
Amit leírsz, gondold végig, milyen hatással lehet rád és a környezetedre. A szólásszabadság rendben van, de ne sértsd meg más privát szféráját, és ne szennyezd be a nevét.
Ne felejtsd el: Egy újságíró, ha interjút készít, világosan jelzi, hogy amit a másik mond, az rögzítésre, majd nyilvános felhasználásra kerül. A fotós is engedélyt kér rá, ha a képmásodat publikálni akarja. Amikor másokról említést teszel a blogodban, privát közléseket hozol nyilvánosságra, s ezzel az adott személy bizalmát kockáztatod. A te magánéleted egyben más magánélete is, aki annak publikálásáról nem hozott döntést. Biztos vagy abban, hogy érdemes a kapcsolataidat kockáztatni ezért?
A legegyenesebb, ha megkérdezed az érintettől, rendben van-e, ha beszélsz róla a blogodban. Lehet, hogy ez elsőre hülyén hangzik, de még mindig jobb, mint fájdalmat okozni, vagy uram bocsá, perbe keveredni egy bejegyzés miatt. Ha a naplódat a netre viszed, rád is a nyilvános közlés szabályai érvényesek. Mostantól gondold meg jobban, mit beszélsz.
„– Ezt is beleírod a blogba? – kérdezte, és benyúlt a bugyimba.
– Nem ígérem meg, hogy nem.
– Nem akarom, hogy mindenki az én életemen csámcsogjon.
– Azt írom bele, ami nekem fontos. Ha nem akarsz a blogomban szerepelni, csak egy módon oldható meg: Szállj ki az életemből. Ha nem vagy benne, nem lesznek veled kapcsolatos érzéseim és gondolataim.
Erre tovább izgatott, és élvezte, hogy remegek.”
Myreille Végtelen sikítása
„Úgy tűnik, hogy minél nyomorultabbul érzed magad, annál többen olvassák a blogodat.”
Zsaklin kertje
„ha valaki folyton a lábaid előtt hever, abba hajlamosabb vagy belerúgni.”
„inkább meghalnék, és aztán megpróbálnám megint. click here to try again. de mégis, hova?”
„én előre megmondtam, hogy amikor igazán jó lehetne, már késő lesz.”
pumpkin blogja
A virtuális naplóírás női műfaj: a blogger népszerűségi lista első tíz helyéből hét a lányoké. Vannak persze fiú webnaplók is, de azok kevésbé hasonlítanak parfümillatú emlékkönyvekre. Az ő blogjaik inkább a külvilágra fókuszálnak, mint hogy belső világukat vizslatnák: szerintük a net ennél értelmesebb dolgokra való. (Kinek, mi az.) A pasik nem a titkot szórják, inkább az észt osztják, keveset írnak magukról és kevésbé nyílnak meg – olvasni pedig, úgy tűnik, ők is a lányokat szokták.
Megkértük a blogger toplista előkelő helyén álló Éjfél Kapitányt (http://www.ejfelkapitany.hu), mesélje el, miért izgat egy pasit egy on-lánynapló.
„A férfi okokat keres, de mit talál? Semmit. A színfalak mögött kiderül, amit eddig is sejtett: hogy nincs racionális magyarázat. A csajok az emóciók olyan dimenzióiban mozognak, amelyek számára idegenek. Mégis, a férfi keres tovább, lázasan kattint napra nap, bosszankodva olvassa el az aznapi, semmitmondó csacsogást és megfogadja: ide se néz többet. Aztán másnap, az ösztöneitől vezérelve újra kattint, hátha közelebb juthat a titokhoz.
A lánybloggerek jobban hasonlítanak a valóságshow-k gladiátoraihoz, mint naplót író ártatlan diáklányokhoz. A hírnévért feláldozzák privát szférájukat. Tudatosan operálnak a nőiességükkel, még ha ezt le is tagadják. De nincs ezzel semmi baj. Mi, férfiak profi produkciót akarunk, ők pedig ügyesek, kacérak és ízig-vérig nők – nem véletlen uralják a toplistákat.”
A VIRTUÁLIS BETEG
Az amerikai blogger
közösséget mélyen felkavarta egy fiatal lány, Kaycee Nicole története. Kaycee
naplójában a rákkal vívott harcát örökített meg, és számtalan barátra lelt olvasói
között. E-mailekben és telefonhívásokkal tartották benne a lelket a társai,
ő pedig erőt és inspirációt adott sokaknak azzal, ahogyan a rá mért szenvedést
viselte. Közben édesanyja, Debbie is webnaplót vezetett, és Kaycee halála napján
ő tudatta az on-line közösséggel a szomorú hírt.
Nem sokkal később valakiben feléledt a gyanú: Mi van, ha Kaycee soha nem is
létezett? A gondolat minden érintettnek felborzolta az idegeit, mert jól nem
lehetett kijönni belőle: ha átverték őket, azért érezhetik magukat rosszul,
ha nem, azért, mert kételkedtek barátjukban.
A bloggerek kollektív nyomozásba kezdtek, amelynek eredményeként kiderült: Kaycee
Nicole csak virtuálisan létezett. Debbie, az állítólagos anya postázta a virtuális
beteg naplóbejegyzéseit és e-mailjeit, és ő fogadta a telefonhívásokat is. Nyilatkozataiban
Debbie kősébb elmesélte, mennyire meglepődött azon, milyen mély nyomokat hagyott
tréfája a többiek lelkén. Azt mondta, senkit nem akart megbántani, csak azt
hitte: a blog arról szól, hogy azt írsz, amit akarsz.
Kaycee Nicole sosem létezett, de az érzések, amiket kiváltott, valódiak voltak.
Azokat, akik „ismerték” őt, megérintette és inspirálta története. A közösség
reakciói: támogatása és gyásza életet lehelt egy fiktív figurába.