és nem válaszol - gondolt felix krull megint a fõkertészre, miközben(papír-) zsebkendõ után kutatott zakójának dohányszemcsés zsebében, estefelé. a szélhámosnak aznap reggel lerobbant öreg skodája, ezért gyalog kellett fürdõbe mennie, ahonnan hazasétálva megfázott, míg egy holland házaspár mellett ácsorogva figyelte a duna partját nyaldosó hullámokat, amelyeket az orosz irina sétahajó keltett, passau felé fodrozva a zavaros vizet. krull fojtotan - hogy ne zavarja a fotelban hanyattfekve szuszogó macska álmát - tüsszentett egyet, majd újabb akáchasábot tett a cserépkályhában szomorúan pislákoló tûzre és az áramszünet elõtti idõkre gondolt, amikor még láthatta az interneten a virtuális téli kert komposztáló ketrecét - ahogy õ nevezte: a fagyos oázist - ahol idén maga is elültetett egy, vagy méginkább két levelet.

fázósan húzta össze szõrös mellén a házikabát fakózöld szárnyait, teavizet tett fel forrni, majd könnyû szumátrai szivarkára gyújtott, hogy eképpen segítse a ház elõtt (a kert végében) tüsténkedõ villanyszerlõk munkáját, akik az áramszünet miatt hol a villanypózna tetején, hol az imposztor házának garázsában szorgoskodtak, leginkább a
kapcsolótábla mellett cigarettafüstöt fújva. a mesterek csakhamar dolguk végeztével távoztak, így a svindler
legnagyobb bánatára megint volt elektromos áram a dunaparti házban.

krull mézes, illatos délvidéki borral jócskán meglocsolt hársfateát, és ezúttal pipát szopogatva ült gazdagon faragott íróasztalához, hogy beleolvasson egy soha nem érzett illatú nõ mindenki elõtt nyitva álló naplójába, amelyben ez állt: "Jó ilyen leveleket kapni vadidegen ismerõsöktõl. Jó eszébe jutni valakinek." bizony - dörmögte maga elé a fáradt kalandor, akinek markáns arcán hetek óta nem látott érzések nyomai jelentek meg: mintha elmosolyodott volna. mert egy pillanatra úgy érezte, nem magányos. krullnak már megint a fõkertész jutott eszébe! náthásan harákolva kisietett az északi teraszra; a nyitva maradt erkély-ajtó mögött meglibbenõ függöny barátságosan cirógatta meg az asztalon heverõ könyv nyomdaszagú tétlenségét és lapozott egyet. a könyvben ekkor éppen ez volt olvasható:

Bádatos dapok

Hideg dovebber dzsípõs szele jõ,
Biatta bost bidded bezõ kopár,
Oda az egyhe, õszies idõ,
S elbúlt a Gyár.

Deb tudob, bilyed erõs akarat
Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,
Bégis dalolok, bitt a badarak,
Bert hát buszáj.

Bost búcsú déked, trillázó patak,
Ti rózsák, badarak, te tarka rét,
Búcsú déktek, artikulált szavak,
Áldott beszéd!

Zöld gyep, árgyas erdõ, búcsú déked,
Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,
Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,
Csak hogy... hapci!!!

(varró dániel)

felix krull elõször