Ennek az 1911-ben épített víztoronynak tulajdonképpen a századfordulón tervezett heikendorfi kertes házas település vízellátását kellett volna biztosítania. A települést azonban az első világháború következtében kialakult gazdasági válság miatt soha nem építették meg. Annak ellenére, hogy a második világháborúban súlyos károk érték a tornyot, aminek következtében az egykor, a toronytetőn lévő kupolaformájú toronyszoba odaveszett, a víztorony a Schrevenborn birtokot és Ulmenstrasse községét 1958-ig látta el vízzel. A heikendorfi víztorony átépítése Achim Böhm gyermekkori álma volt, közel állt a szívéhez ez az épület, mert ezen a környéken nőtt fel.

Átalakítás szabadon
A heikendorfi víztorony ideális feltételeket jelentett a családi házzá való átalakításhoz. Vidéki környezetben fekszik, és 18 m-es magasságával építésjogilag nem tartozik a magasházakhoz (második menekülő-útvonal nem kellett), és nem áll műemlékvédelem alatt sem (de a tornyot érdemes megőrizni). Így az át- és hozzáépítési módokat viszonylag szabadon tudták tervezni, mindamellett, hogy a tornyot teljesen átalakító hozzáépítést elutasították. A tervező szándékában állt az is, hogy az átépítési munkálatok során a torony eredeti karakterét minél inkább megtartsák.

Átépítési módszerek
A nyolcszögletű vasbetonváz-szerkezet pilléreit és díszítő elemeit megtartották, és látványosan kiemelték. A toronytörzs pillérek közötti részét utólagos külső burkolatként hőszigetelő vakolattal látták el. Ezt a munkálatot egy műemlékvédelem alatt álló épületnél nehéz lett volna kivitelezni. A toronyfej külső részét impregnált fenyőfából építették újra az eredeti minta alapján. A toronytörzsön lévő nyitható, fa ládaszerkezetet is megtartották. Ebben az átépítés előtt létrák voltak, melyeken a víztartály feletti toronyszobába lehetett felmenni. A tervező a középkori várak árnyékszék-erkélyeihez hasonló használatot talált ki ide, s a nyitható ládaszerkezetben ma egy mosdó és egy WC található.

A toronytörzs és fej hőszigetelt egzotikus fa ablakai által körpanoráma nyílik a tornyot körülvevő mezőkre, szántóföldekre és a távolabbi, kieli külszíni bányákra. Mivel 1995 óta egy magánkézben lévő telekommunikációs vállalat a tornyot adótoronyként használja, a lapostetőn az adóvevők mellett egy rozsdamentes acélmellvéd is van, így szélcsendes időben a tetőteraszról a környékre nyíló kilátást lehet élvezni. Az átépítési munkák során a lapostető vasbetonfödémét felújították, és bitumenes lemezekkel szigetelték.

Hozzáépítés és berendezés
Ahhoz, hogy a víztornyot családi házként tudják használni, hozzáépítésre volt szükség, amivel az összlakóterület 150 m²-re nőtt. A fuldai lakótoronnyal ellentétben, ahol a toldalékot egy üveg átjáró választja el a toronytól, itt a toldalék és az alap formai elválasztásáról lemondtak. Heikendorfban a torony és a toldalék jobban átfedik egymást. A toldalék követi a torony nyolcszögének felosztását. Ez azonban nem zavarja a torony megjelenését, mivel a 25 fokos félnyeregtetős, piros cserepes toldalék jól idomul torony architektúrájához.

A hozzáépítés földszintjén egy a jelenlegi bérlők által irodaként és raktárként használt helyiség, valamint egy lakókonyha található. A belső és külső rész szépen átmegy egymásba, a torony lábazatának terméskő falazatát a torony külső falazatán, illetve a lakókonyhában mintegy faldekorációként vakolatlanul hagyták. A torony lakói a lakókonyha teraszajtaján kilépve belülről is megtekinthetik a terméskőfalazatot. A víztorony földszintjén egy közlekedőből nyíló nagy fürdőszoba van káddal, zuhanyzóval és WC-vel. A földszintről a második szintre az eredeti csigalépcső vezet fel. Ez a második szint jelentős részét elfoglalja, de még így is elég hely marad a szint használatára. Ma egy műterem és egy iroda található itt.

A harmadik szintet a lakószintnek szentelték, innen lehet az "árnyékszékes" WC-t is elérni. Egy viszonylag keskeny, 80 cm-es sugarú csigalépcső vezet fel a lakórészből a negyedik szintre, a hálószobába. A vasbeton tartály megmaradt részei különleges hangulatot árasztanak. A tartályt egyenlő távolságokban áttörték, és ez, mint árkádos választófal egy kerek központi termet és egy körfolyosós galériát képez - tér a térben. A kitöltő falak tartófalaktól különböző színű kialakítása erősíti ezt a hatást, és még jobban érzékelteti a toronyfej eredeti funkcióját. A tartályfal egyik hosszabb szakaszon megőrzött része mögé rejtve, egy melléklépcső vezet fel a teraszként használt lapostetőre.

Összegzés
A heikendorfi víztoronyban lévő 150 négyzetméteres családi otthon semmiben sem marad el egy átlagos családi háztól. Épp ellenkezőleg, a vidéki tájra nyíló kilátás a 18 m-es magasságból, jelentősen javítja az ott-tartózkodás minőségét, elsősorban azok számára, akik ezt értékelni tudják. Az egyes szintek felosztása a bérlő napi életritmusának felel meg. A földszinti toldalékban lévő lakókonyha és a toronyfejben lévő hálószoba ezt mutatja. Az 1991 végén befejezett átépítés jó példája annak, hogy egy műemléki védelem alatt nem álló víztorony átalakítása az építtetőnek, mint bérbeadónak és a környezetnek is megéri.