Dessau 1896 óta két víztoronnyal rendelkezett, amelyek a vízellátását biztosították. Az ún. "öreg víztornyot " a Heide utcában 1875-1876-ban építették. Mivel húsz évvel később a városnak nem volt elég a közel 600 m³-es tartály kapacitása, ezért az "öreg víztorony" kiegészítésére 1896-ban egy második, nagyobb és magasabb tornyot építettek a Luther téren, 1000 m³-es tartállyal. A következő évszázadban mindkét torony elvesztette funkcióját. A Heide utcai tornyot 1997-ben ifjúsági és kulturális központtá alakították.

Forma
A tervező célja az volt, hogy a jellegzetes historizáló vonásokat ne csak kívülről, hanem belülről is megőrizze és jól láthatóvá tegye annak ellenére, hogy az újrahasznosításhoz át-, be-, és hozzá kellett építeni. Így a téglafalak megtartása a torony belső és külső formájának megőrzését segítette, jóllehet a toronyhoz egy második, a külső felvonót és a lépcsőházat magába foglaló összekötő tornyot és a földszinthez egy további hozzáépítést kellett csatolni. A hozzáépítés vegyes szerkezettel: acélból, téglából, üvegből és betonból készült. A téglafalazatok miatt a torony helyreállításához és a pavilon hozzáépítéséhez egyaránt klinkertéglákat kellett gyártatni úgy, hogy az "öreg torony" falazatának méretben és színben is megfeleljenek. A hozzáépítések fedésének egy részét acél-üveg szerkezetű homlokzat képezi, amely a tetők dőlésszögét veszi föl. A fennmaradó nem üvegezett tetőrészt a műemlékvédelmi hatósággal egyeztetve rézzel fedték, bár a tervezők cinklemezt szerettek volna.

A közlekedő torony esetében szintén acél, üveg és beton szerkezeteket alkalmaztak keskeny, kékre eloxált profilokkal, de az utángyártott klinkertéglát itt már nem alkalmazták. A közlekedő toronyban lévő betonlépcső terheit egy központi betonfal veszi át, ami egyúttal a lépcsőkarok optikai elválasztását is szolgálja. Az acél-üveg tornyot a régi víztoronnyal egy fehérre vakolt fal köti össze. Ahhoz, hogy szemmel láthatóak legyenek az eredeti szerkezetek és az egykori funkciók, a hetedik emeleten meghagyták a hajdani víztartály acélfalát, és a hatodik emeleten megtartották az egykori tartály alatti acél tartószerkezetet. Tűzvédelmi okok miatt az acél tartószerkezet fölött egy új vasbetonfödémet alakítottak ki padlóként, hogy a jövőbeni színházi és kabaré-előadásokhoz használható legyen. A hetedik emeleten a tartályfalazat megmaradt része a színház természetes kulisszáját képezi.

A külső lépcsőháztornyon kívül, a csigalépcsőkkel való összekötések növelik a kommunikáció lehetőségét és a funkciók változtathatóságát is az egyes szintek között. Az új vasbetonfödémek megnyitásai által az eredeti téglafalazat egy része két szinten keresztül is látható a belső térben.

A szintek funkciói
A jövőbeni ifjúsági és kultúrközpont minden szintje akadálymentesen elérhető lesz a lépcsőháztorony liftjével, így mozgáskorlátozottak számára is megközelíthetővé válik. A torony alagsorában helyezték el a gépészeti berendezéseket (vészjelző, szellőztetés, klíma, kapcsolószekrények). A toronyhoz újonnan hozzácsatolt pavilonban kapott helyet a házmester raktára, a műhely, a felvonó gépháza és a mellékhelyiségek. A torony földszintjén egy büfé és a hozzá kapcsolódó funkciók kaptak helyet, az első emeleten asztali játékok: biliárd, táblajátékok stb. vannak. Ez a szint a földszintről csigalépcsőn keresztül is megközelíthető lesz. A második emeleten két iroda és egy előadóterem helyezkedik majd el, felolvasásoknak és beszélgető-köröknek adva otthont. A negyedik emelet a zenélés és a barkácsolás színtere lesz: fotólabor, zene-, hang-, videostúdió és egy műhely kínál majd helyet ezeknek a tevékenységeknek.

Az ötödiktől a hetedik emeletig a színházhoz kötődő funkciókat helyezték el: ruhatár, színpadi és díszletműhely, valamint WC-k lesznek a hatodik emeleten, az ötödik emeleti büfében a színház látogatói felfrissülhetnek a szünetben, és a színészek kipihenhetik magukat a társalgóban. A hetedik emeletet a színpadon megjeleníthető előadó művészeteknek szánják. Itt van hely a zenei rendezvények, előadások, színdarabok, kabarék, tánc számára. A nyerstéglafalazat által egységessé tett terem, melyben nincsenek válaszfalak, az üvegpiramison keresztül kap természetes fényt. Ezzel kínál ez a terem a jövőben is kiállító-területet a képzőművészeti alkotások: képek, szobrok számára.

Régi és új megformálása
A beltérben téglából kialakított csillag alakú tartószerkezet minden, az átépítés során újonnan kialakított falazatáttörése csúcsos ajtószemöldökökkel kapcsolódik a torony közepéhez. Ellentétben a félkörívesen kiképzett ajtó és ablakáthidalásokkal, az új falazatáttörések a csúcsos lezárásukkal térnek el az eredeti áthidalásoktól. A csúcs jelentése az, hogy később készült a falazatáttörés, míg a félkörív azt jelzi, hogy már eredetileg is így készült a falazat. A téglafalazat félköríves homlokzati nyílásaiban elhelyezett íves, öntöttvas ablakokat nem lehetett megtartani, mert azok nagyon el voltak rozsdásodva. Az új acél ablakokat, külső rácsokkal kiegészítve helyezték el úgy, hogy az eredeti öntöttvas ablakok lécosztását átvették. A lemásolt lécosztás révén olyan erős rácshoz jutottak, mely nyitott ablaknál is védelmet nyújt betörés, illetve kiesés ellen is.

Költségek és összegzés
A színpad és a kiállító terem természetes megvilágítását a hetedik emeleten a toronytetőn lévő üvegpiramis biztosítja. Ez megfelel a színházterem karakterének, és hangsúlyosan modern formanyelvével igen jól sikerült látványelemnek mondható. A jól látható kontraszt régi és új között az épületbelsőben is világosan folytatódik. A modern kialakítású közlekedőtorony közvetlen kapcsolódása (itt a régi és új külsőleg is világosan elválik egymástól) a historizáló víztoronyhoz azt a kérdést veti fel, hogy kellő távolságot hagytak-e régi és új között.

A toronybelsőben nyugodt légkör bontakozik ki. A külső és a csillagformában elrendezett belső falak nyers téglafalazata, a megtartott acél-tartószerkezet és a tartály acélfalának legfelső emeleten lévő része, nem csupán az épület egykori rendeltetését mutatják, hanem formailag szorosan kapcsolódnak a jelenlegi belsőépítészeti kialakításhoz. A bruttó átépítési költség az előreláthatólag 1997 végén befejeződő, dessaui "öreg víztorony" újrahasznosítása esetében mintegy 6,8 millió DM-re fog rúgni.